könyvmoly



Az Évtized Könyvei:

  • #50-41
  • #40-31
  • #30-21
  • #20-11
  • #10-01
  • Akik kimaradtak


    • A banya labirintusa

    - Nincs nálam semmiféle kibaszott Róma! - üvöltöttem vissza, húsleveses kanállal a kezemben. - Egy ujjal nem nyúltam a nyamv...

    - Nem érdekel, ki vagy tiltva a szobámból! - feleselt vissza a konyha mélyéről - Az összes könyvem eltűnt!

    - Tűnt a f*szom! Azokat te pakoltad el!

    Látjátok feleim szemetekkel, micsoda terror alatt élek. Anya mostanában bizonyos okok miatt teljesen fel van pörögve, csak a padlást nem takarította még végig, de csak azért, mert oda nem tud felmenni. Végigtúrta az összes szekrényt, kiszedett minden plédet, függönyt, törcsit, mindenféle intim ruhadarabot (mik vannak ebben a házban...), a konyhában lévő, különféle számlákat tartalmazó szekrényt, a kamrát, átpakolta a karácsonyfadíszeket, felsöpört mindent, megfürdette a kutyát, kimosta az összes ruhát, hajnalban megint számlázott, délután előcibálta a rongyszőnyegeket, mert rájött, hogy nekem fázik a lábam a padlón - jobban tudja, mint a saját lábam, igen -, hiába visítottam, hogy semmilyen vacak nem kell a szobámba, a földszint két duplaablaka közé régi lepedőket tömködtetett velem (mert kb. annyi idősek, mint a ház, aminek a kora nem publikus, és a szigetelés szart sem ér), utána már annyira felspannolta magát, hogy a fogantyúcskákat a mamutölő kalapáccsal püfölte a helyére, kész csoda, hogy az ablakot nem verte ki, na, akkor vigyoroghattunk volna.

    És elérkezett ámokfutásának ahhoz a fázisához, amitől a legjobban rettegtem. A Könyvekhez.

    Délután hazafelé kacsáztam az egyetemről, Csengácskának vettem könyvet, ehhez végigjártam pár boltot, otthon újságoltam - nem kellett volna - hogy az egyik antikváriumos csaj égre-földre McCullough Róma-sorozatát keresi elérhető áron (haha), erre neki bekattant az agyába, hogy ő annak megvette az első részét, velem (!) a Szandiban (!). Nem vagyok hülye (csak egy kicsit), tudom, hogy nem vettünk ilyet, de annyira felidegesített, hogy megnéztem A katalógust - két nyaramba kerül összeállítani, de még most sem tökéletes -, McCullough-tól csak a Fűkoszorú, a Tövismadarak van meg, amit ő vette valamikor az őskor folyamán, én harácsoltam össze a Szépséghibás Szandiban A gránitembert és az Antonius és Kleopátrát nemrég. Mérgemben lefeküdtem aludni (továbbra is ragaszkodom ahhoz, még fejlődő szervezet vagyok, egy pszichós ismerősöm mondta a suliban, h 23 éves korig még nőhetek is, habár a 170 centis magasságommal tökéletesen meg vagyok elégedve, se nem mini, se nem zsiráf, mi kell még?), felkeltem két óra múlva, egyből a kezembe nyomott egy lavór mosott rongyot, hogy teregessem ki, vacsora közben pedig megint előkerült az átok Róma, apámnak is kell a hajdani élményeit felemlegetni (méghogy a Colosseum egy romhalmaz és le kéne dózerolni!!!:o), gyorsan fel is menekült a hárpiapárbajból.

    Fél órányi egetrengetés után sikerült annyit kihámoznom, hogy legédesebb szülőanyám erről a Rómáról beszél [kérdés tisztázása végett: itthon legalább két Róma van, a fentebbi, a Sayloros, és a további x ismeretlen tényezők], betrappoltam a frissen átpakolt szobámba (nem is találok semmit), áttúrtam a sarokban lévő könyvszekrény legalsó polcát, ahová benyomtam azokat a könyveket, amik régiek és nem fértek vissza a polcokra. Természetesen nem volt ott, pillanatnyi gondolkodás után felkúsztam a fenti szobámba, ott poshadt a büdös, meglóbáltam anya orra előtt, aki eddigre érdekes módon jócskán megszelídült.

    Ettől függetlenül felráncigált a szobájába és nekiállt szétszedni a saját polcait, amelyek közül egyiken fektetve sorakoznak a könyvek, a felét az ölembe pakolta.

    - Hova tetted a másik Palahniukot?!

    - Itt niiincs! - vinnyogtam a kupac alatt. - Te tetted el, te szenilis boszorkány!

     - Ja, tényleg! - csapott a homlokára. - Visszük Moldovát - pakolt rám tovább -, Cronint, azok lent vannak, Heller, miii, Higgins Clark hol van? Follett, Sandford, Lolita, attól van még valami?

    A földszintre érve persze levágta az összes könyvet a szőnyegre. Na neeem, nem én fogok megint minden elpakolni!

     - Hé, gyere csak vissza! Ha leszedted, pakold is el! Jézusom, neee, vidd innen!! - a bárszéket maga elé pajzsként tartva közeledett felém, hálistennek kivételesen nem engem akart letarolni, helyette felállt rá, én mögötte ingadoztam a kanapé tetején, mindig nekem jut a szarabb hely, kiszedte Napóleont, három Sherlock Holmest, beszuszakolta Hellert, Cronint, de akkor hová tesszük Berkesit?!

    - Hát mért nem írt többet?! - kérdezte anyám, a könyvtárosok réme, és felcseszte a három könyvet a legmagasabb, plafonnál lévő polcra, csak úgy natúre.

     - Ha többet írt volna, neki is lenne saját polca - bólogattam. Visszaraktuk Dallos Sanyit, a polc másik végén lévő, vízszintes könyveket szintén kiszedte (de meg nem tudom mondani, hova rakta őket), csak James Jones-t hagyta meg, ott lett egy nagy lyuk, és egy nagy-vastag könyvet őrült módon horizontálisan beerőltetetett a polc és a fal közötti szűk helyre, egy levegőben lévő spontán minipolcot hozva létre, és még valamit rá is rakott a tetejére.

    Eközben én egy marék könyvet a jobb kezemen egyensúlyozva, mint valami túlterhelt pincér, szorgosan nyomkodtam be a Folletteket és Mailert és Moldovát a többi könyv tetejére. Majd szeretett szülőanyám leszállt a magasból, és mellettem hajigált a háta mögé - könyveket.

    - Micsinálsz?! - sikítottam. - Most mi a frászkarikát rakunk oda? Kivette az összes A.J. Quinnelt, felrakta a lépcsőre, és lett egy bazi lyuk a polc közepén. - És most azzal mi lesz?!

    - Ó, rá se ránts! - legyintett. - Mi van még itt? - bökött a kanapéra.

    - Szőr Conan bácsi.

    - Minek vettem én ebből hármat? Ő lesz az erkölcsi támasz! - és szegény Sherlock Holmest beállította a sor elejére, közvetlenül az egész alkotmányt tartó csavar mellé. - Boszi [ez vagyok én, egyébként az egyik macskát hívják így, de rendszeresen összekever vele], elegem van belőled, mostmár ne vegyél több könyvet!

    - Miii, ezeket a régi izéket nem is én vettem!

    - Na nehogymár kétszáz éves legyek!

    - Vagy te még több is, amilyen zizi vagy! Sőt, zizzent!

    - Zizzent vagy te!!

    (...)

    Hát így szoktunk mi könyvet pakolni.

        




    írta: Amadea, 2010. febr. 8. 23:45 - címkék: és kategóriák: Érdekességek - 8 komment

    El se hiszem

    Múlt tavaszi vizsgaidőszak óta - vagy inkább az előttről - most jutottam odáig, hogy egyetlen felhalmozódott könyvem sincs, amiről postot kéne írni. Halleluja.

     

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 7. 22:44 - címkék: Szolgálatiközlemény és kategóriák: - 4 komment

    Az öntudatos kavics

    "... Ők szülték meg az eszmét, a hétköznapi entellektüelek pedig - olyanok voltak, mint az autókereskedők, akik előadták, amit a gyártó, a mátrix a rendelkezésükre bocsátott. Erre törekszik minden Milleniumi Mutáns, hogy mátrixszá váljon."

     

    Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons

    Értékelés: 4.75 liter bor az 5-ből

    Kedvenc karakter: jó kérdés

    A géniusz Charlotte az isten háta mögötti Spartából [micsoda beszélő név!] kerül a híres-fényes Dupont egyetemre. Charlotte arról álmodik, a műveletlen, poros kisvárosból, ahol csodabogárnak számított és a helyi nagymenők kiközösítették, végre hasonszőrű, magasabbrendű elmék közé kerül, de olyan közegbe kerül, amire cseppet sem számított....

     

    A másik vaskos-vizsgaidőszakos könyvem A történész mellett, és vele még tanácstalanabb vagyok, mint a másik regénnyel.

    A történet négy szálon fut, három különböző embert ismerhetünk meg: Charlotte-ot, az okos, de naiv vidéki lánykát, Hoyt Thorpe-ot, az elit Saint Ray Testvériség vezérhímjét, Adam Gellint, az okos, tehetséges lúzert és Joseph "Jojo" Johanssent, a menő kosárlabdajátékost. Kezdjük Charlotte-tal.

    Charlotte-nak alapvetően nincs semmi baja. Valószínűleg egy picit zseni, jó gyerek, azaz tud késsel-villával enni és átsegíti az öreg néniket a lámpánál, és, mint ahogy a több iember elbeszélésből kiderül, még szép is. Egyetlen hibáját ő maga teremti meg: Csomolungma méretű kisebbségi komplexusa van, csupán azért, mert "nem menő", egy kis hegyi városból jött, az édesapja karján hableány-tetoválás van, a konyhájukban kempingasztalnál étkeznek, nincs pénze, trendi ruhái, márkás cipője. Kicsit olyan, mint Sarah Dessen Halley-je, egy lényeges különbség van bennük, ami kulcsszerepet játszik. Már Halleynél is vertem a fejem az asztalba, de Charlotte-nál már majdnem a falba; miért ilyen fontos, ki mennyire trendi, miért ez határozza meg életük minden egyes percét (úgy látszik, öregszem)? Ha jól érzi magát az ember, van legalább egy normális barátja, mit számít néhány idióta baromállat véleménye? Persze ez közel sem ilyen egyszerű, senki nem vágyik naponta az áldozati bárány szerepére, de talán erre is lehet mondani, hogy az iskola kicsit nevel is: elképesztő túlélési ösztönt képes kifejleszteni az emberben. Vagy elbuksz és beállsz a többi bégő birka közé, meghalsz, vagy így-úgy, de győzöl. Ha az utóbbiról van szó, az életben többé semmilyen hülyegyerek - kezdve a bunkó biztonsági őrtől a főnöködig - nem tud megállítani. Elevenen felfalod őket. Charlotte stációja is ebben áll, de a Duponton korántsem olyan könnyű a helyzete, mint otthon, itt nem tud elvonulni a saját kis fészkébe, hiszen még a kolis szobatársa is egy alkoholista partiállat, egyáltalán nem lehet hibáztatni Charlotte-ot, hogy érdekes kalandokba keveredik.

    Minden szilárd meggyőződése ellenére van benne valami, ami mágnesként vonzza a srácokat, az okostojás Adam-féléktől a fenegyerek típusig, talán hamvas tisztasága ébreszt fel bennük valamit. Így ismerkedik meg a tajparaszt Hoyttal, akinek - egy darab jó tulajdonsága nincs. A tipikus elszállt seggfej, aki az élet császárának hiszi magát, holott valójában egy nagy nulla. Az ő és Charlotte esete jól példázza, hogy a fejben dől el minden: Hoyt azt mondja, menő vagyok, gazdag vagyok, jól nézek ki, csodáljatok és omoljatok a lábam elé, Char annyira összehúzza magát, hogy szinte provokálja a boszorkák támadásait.

    Jojo és Adam más típusba tartoznak, ők Charlotte-on kívül is kapcsolatban állnak egymással a többi szereplővel ellentétben: Jojo az alfa-, Adam az omega (ha ugyan nem zéta-)hím, folyamatosan zajlik kettejük párharca, Adam ugyanis Jojo korrepetitora a felszínen, valójában inkább Jojo teljes agya, őt helyettesíti a tanulmányok terén, amíg Jojo lassan az NBA-be kosarazza magát. Engem Adam rettenetesen idegesített a történet során, okos meg segítőkész fiú persze, de az ember esze megáll, miken gondolkozik, pl. az ún. Milleniumi Mutánsokkal oldalakon keresztül azon vitatkoztak, mit jelent a "sirály" szó, le lehet tőlük zsibbadni. Jojo a kemény kosaras álarca mögött rejtőző intelligens fiú valójában, csak ugyanabban a csapdában vergődik, mint Charlotte: ha nem játssza a főbunkót, a többiek levegőnek nézik, a presztízse a béka animális

    pólusa alá süllyed. Azt pedig, hogy a lány mennyire nem ismeri fel a körülötte lévő helyzetet, jól mutatja, hogy mindezt Jojo szemére hányja.

    A regény végére valamennyi főszereplőnk életét kataklizma rázza meg, olyan szituációkat élnek meg, ami gyökeresen megváltoztatja a gondolkodásmódjukat és világnézetüket, és amiket itt nem írok le, mert büdös nagy spoiler lenne.

    A történet alappiléreit a négy fiatal alkotja, sőt, az egész regény az ő változásaikról szól, de azt muszáj megemlítenem, hogy az első fejezetet milyen jó érzékkel választotta ki az író, címe "A dupontos ember", vagyis előbb megismerjük a prominens egyetemet, mint Charlotte, már előre belátunk a színfalak mögé.

    Van egy érdekes dolog a regényben, de lehet, hogy én vagyok a hülye: a kisebbség kérdésében ezen az egyetemen átestek a ló túloldalára, pl. csak a fekete kosarasoknak lehet kopasz feje, csak ők lóghatnak a palánkon, ha valaki nem válaszol egy más rasszba tartozó embernek (Charlotte egyszer botorkál a szobájába, valaki utánaszól és neki emiatt muszáj válaszolni) bármilyen kultúrával szembeni előítélet rosszabb, mint az állatkínzás (itt kiment nálam a biztosíték), stb. Valahol azt olvastam, Wolfe szociológus - nálam csak íróként szerepelt:) -, ez ennél a jelenségnél ütközik ki a leginkább, az egyetem társadalomkritikai ábrázolását jobban elrejti a regényforma.

    És hogy mennyire tetszett? Egyrészt nagyon jó könyvnek tartom, másrészt a szereplők valami idegborzoló reakciókat váltottak ki belőlem, de azt hiszem, az jó, ha valakire ilyen erőteljes hatást gyakorol egy történet:) Fogalmazzunk úgy, hogy nem időpocsékolás elolvasni, csak tudni kell lelkileg távolmaradni az eseményektől.

    Ui.: Egy kérdés: Charlotte milyen szakos? Annyit sikerült kihámoznom, hogy ott később választanak főszakot, de kicsit furcsa, hogy szabadon lehet vandálkodni a kurzusok között a francia iróktól a neurobiológiáig:)

    Ui2.: És ahogy a poston is észre lehetett venni, a könyvben marhára idegesítő a tömérdek dőlttel kiemelt szó, szintagma, szókapcsolat, szerkezet, olyannyira, hogy már az álló betűk tűnnek kiemelésnek.

    Ui3.: Izé dolog, de olyan vicces bácsi ez a Wolfe a fehér öltönyében meg a kalapjában:)

    Ui4.: Ez nagyon tetszett: tollasbálba megy 'elalszik':D 

     

    Eredeti cím: I'm Charlotte Simmons

    Kiadó: Athenaeum

    Fordította: Kövesdi Miklós Gábor, 2007

    Ár: 3990 Ft 

    Az író honlapja  

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 7. 22:15 - címkék: Régen és kategóriák: Könyv - 6 komment

    A Drakula-kód / Drakula olvas és élvezi

    "... sokkal inkább a Pokolhoz kiáltott, mert az iszonyat hangja sok ezer oszmán tábor milliónyi török katonájának emlékezetéből csapott fel. Láttam a lengő zászlókat, a lovak lábára fröccsent vért, a lándzsát és a félholdat, a napfény villanását a handzsárokon és láncpáncélokon, a gyönyörű, megcsonkított ifjú fejeketm arcokat, testeket; hallottam, hogyan ordítanak az emberek, útban Allah kebelére, halllottam a távoli szülők sírását, éreztem az ágyúzás kénszagát, az égő háazk és a friss vér, a sátrak, hidak és a lóhús máglyájának bűzét."

     

    Elizabeth Kostova: A történész

    Értékelés: 4.5 sárkány az 5-ből

    Kedvenc karakter: Turgut Bora, háza és felesége

    Egy fiatal lány apja dolgozószobájában egy köteg furcsa levelet és egy még furcsább könyvet talál. Kérdőre vonja édesapját, Pault, aki gondterhelten egy furcsa történetet kezd el mesélni, aminek főszereplője nem más, mint Havasalföld egykori rettegett fejedelme, Vlad Tepes, a Karóbahúzó - más néven Drakula....

     

    Vizsgaidőszakban úgy voltam vele, hogy célszerűbb vastagabb könyveket olvasni, hiszen postolni úgysincs időm, legalább nem halmozok fel lemaradást.

    Jobbat nem is választhattam volna: A történész nagy is, vastag is, az asztalnál ülve is alig bírtam felemelni. Szerencsére a tartalmával könnyebben megbirkóztam, de azóta se tudom, pontosan hányadán állok a könyvvel. 

    A cselekmény több szálon fut - alapjáraton háromról beszélhetünk -, könnyű belegabalyodni, ki mit mondott kinek és mikor. A levelek és múltbéli elbeszélések áradatát ritkán szakítja meg jelenkori mesélés, utóbbit képviseli a(-z egyértelműen néven nem nevezett) fiatal lány, aki később történelemprofesszor lesz.

    Ez a könyv azért lenyűgöző, mert hihetetlen mennyiségű információval árasztja el a olvasót a vámpírok görög megnevezésétől a román népdalok tematikájáig. A történet rengeteg országot ível át: Hollandia, Franciaország, Bulgária, Olaszország, Törökország, Románia és szerény hazánk (de lehet, hogy még több hely, többre nem emlékszem:) szerepel a visszaemlékezésekben. Nekem az tetszett a legjobban a könyvben, hogy nem intéz el egy-egy kultúrát néhány szóval, hanem részletesen bemutatja őket, pl. a bizánci emlékek vagy a korabeli Budapest ábrázolása valósággal elringajta az embert. Azon viszont csak vigyorogni tudtam, hogy egyik országra se mer rosszat mondani jóformán:)

    A kötet másik érdekessége a Drakula-témakör széleskörű bemutatása, látszik, hogy Kostova komolyan foglalkozott vele, nemcsak amolyan pénzmágnesnak szánta, amit rá lehet nyomatni a könyv borítójára. Hálistennek nem is lesz béna minden vámpírok ősatyjának alakja (hogy ez milyen formában történik, nem mondom meg, bibí). De az egyik fordulat elég kacifántosra és erőltetettre sikeredett, csak meresztettem rajta a szemem.

    Mindezek ellenére... nem lett a kedvencem. Istenem, még egy régi büdös levél. Még egy kolostor. Neem, itt sincs. Vissza a levéltárba-könyvtárba-kódexbe, ezt ellopták, azt kinyírták, brrr, a végére már kicsit elege lesz az embernek a határok nélküli rohangálásból, ebben kicsit A Dan Vinci-kódra emlékeztet, csak magasabb formátumban. Kevésbé hatásvadász, de itt is vannak elkoptatott elemek (de szerencsére kevés), pl. a "más vagyok" típusú kislány már olyan unalmas, akit nem érdekelnek a kortársait foglalkoztató dolgok és egy darab barátja sincs. 

    De... ezek legyenek az én nyűgjeim. Azt hiszem, ez az a vámpíros könyv, amit a témától leginkább ódzkodó embernek is nyugodtan lehet ajánlani (és nem azért, mert egy darab szexőrült vámpír sincs benne), ha nem a türelmetlen típus és van némi ideje végigolvasni 600 oldalt.

    Ui.: Ja, igen, a befejezésben derül fény arra, ki a történész.

    Ui2.: A Drakula-folytatásokkal-irományokkal Dunát lehetne rekeszteni, íme néhány: 

    Dacre Stoker: Drakula, az élőhalott

    Sz. Farkas Jenő: Drakula vajda históriája [kicsit kilóg a sorból, mert nem regény, de olyan aranyos kis könyvecske, hogy nem lehet kihagyni:] Ugyanilyen tanulmánykötet Maria Janion A vámpírja és Nima említi még itt Pivárcsi Istvántól a Drakula gróf és társait.

    Freda Warrington: Drakula, a halhatatlan

    Roderick Anscombe: Gróf Drakula László titkos élete

    Stephen King: Drakula

    +1.: Talán még meg lehet említeni a Coppola-féle filmből készült könyvet, habár nem tudom, mennyit változtattak a Stoker-féle alaptörténeten.

     

    Eredeti cím: The Historian

    Kiadó: Európa

    Fordította: Bihari György, 2006

    Ár: 3500 Ft

    Az írónőről




    írta: Amadea, 2010. febr. 6. 23:59 - címkék: Kaland, Krimi, Thriller, Tortenelmi, Vámpír és kategóriák: Könyv - 13 komment

    Akciók

    Bookline Könyvszerda, Athenaeum 2000 és Magvető és Corvina, -25% kedvezmény.

    Bookline-Kelly szerelmes Valentin napi akció, szintén 25% kedvesség.

     

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 6. 2:18 - címkék: Angebot és kategóriák: Agora - még nincsenek kommentek

    Magas sarok, gyilkolás

    " - Férfiak. A múlt héten nálam aludt egy, és amikor felébredt, azt láttam, hogy tátott szájjal bámul. A szemöldököm ráragadt a párnára. Teljesen kiakadt."

     

    Tara Moss: Fétis

    Értékelés: 3.6 szempilla az 5-ből

    Kedvenc karakter: Makkede

    Makkede Vanderwall Ausztráliába utazik a barátnőjéhez, Catherine. Kiderül, hogy Catet brutálisan meggyilkolták, a holttestet Mak találja meg. A háttérben valószínűleg egy sorozatgyilkos áll, aki tűsarkú cipőt viselő, csinos nőket támad meg. Mak úgy dönt, megtalálja barátnője gyilkosát - és a gyilkos is kezd rá vadászni.....

     

    "A szexuális fetisizmus a szokásostól eltérő szexuális viselkedés, amikor egy élettelen tárgy, egy testrész, tulajdonság vagy viselkedés vált kiszexuális örömöt, izgalmat. (...) Gyakori tárgyak például a női cipők, fehérneműk, harisnyák." (Forrás: wikipédia)

    Valami könnyedebb krimire vágytam, sikerült is beleválasztanom. 

    Tara Moss nem hivatásos író, hanem modellként dolgozik - féltem is rendesen, hogy mi fog ebből kisülni, de ahhoz képest kellemes csalódásban volt részem.

    Nem azt mondom, hogy a Fétis egy csúcsszuper krimi, a név "stimmel", a modelleknek mindig olyan egzotikus nevük van:) -, ezért ruházza fel a 190 centis magasságához nőies idomokkal (de lehet, hogy ez csak az én hülyeségem, az ilyen magas nők ált. vékonyak is), ezért tanul valószínűleg törvényszéki pszichológiát, ehhez több információt lehetett volna szolgáltatni, mert amiket Makkede tud, egy avatatlan ember is birtokában lehet. A modellkarrierről jóval több dolgot árul el, látszik, hogy ezen a területen biztosabban mozog. A végén külön tetszett, hogy nyitva hagy egy kérdést (spoiler miatt nem árulom el).

     de egy elsőkönyves amatőrtől - akinek ráadásul az eredeti foglalkozása elég messze esik az írástól - sokkal rosszabbra lehetne számítani. Pl. ez a könyv egy mérnök keze munkája, és nem mondanám, hogy a Fétisnél jobban sikerült. A regény alapötlete nagyon jó, a szálak is szépen szövődnek, csak érződik rajta a csiszolatlanság és... és igen. A főhős nem hiteles, Moss nem hozza közel az olvasóhoz, végig idegen marad. Mindenáron szimpatikussá akarja tenni Makkedét - részben talán ezért tanul Mak törvényszéki pszichológiát, de ezeket a dolgokat egy avatatlan ember is tudhatja. A modellkarrierről is közöl információkat, látszik, hogy ezen a területen jóval biztosabban mozog. 

    Összességében, aki egy könnyed kikapcsolódást keres pár órára, arra tökéletesen jó.

    Ui.: Tara Mossnak azóta négy másik könyve jelent meg, melyeknek állandó főszereplője Makkade, úgy látszik, Moss olyan íróvá avanzsálódott, aki egy főhőssel dolgozik. 

    Ui2.: A kötet maga nagyon igényes kiadás, szerintem a magyar kiadás a legszebb.

     

    Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

     

    Eredeti cím: Fetish

    Kiadó: Könyvmolyképző

    Fordította: Kamper Gergely, 2008

    Ár: 3000 Ft

    Az írónő honlapja       

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 5. 4:37 - címkék: Krimi és kategóriák: Könyv - 4 komment

    Meglepi!

    OKK-s post, aki akar játsszon.

     

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 4. 1:54 - címkék: OKK és kategóriák: Érdekességek - még nincsenek kommentek

    Újabb díjőrület

    Hajj, na akkor fussunk neki ennek is:)

    Jónéhány embertől megkaptam a Kreatív blogdíjat, köszönöm mindannyiuknak, főleg Heloise-nak, mert ő volt az első [nem hiúságból, de asszem az elsőként lecsapóknak kell először megköszönni:]

    Tennivalók:

    1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

    2. A logót ki kell tennem a blogomba.

    3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.

    4. Írni kell magamról 7 dolgot.

    5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

    6. Be kell linkelnem õket.

    7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

     

    A 7 dolog:

    1. Totál belezúgtam a molyba. Le se lehet onnan vakarni, a molyitásom 800 felett van. A végén anyukám lecsap, mint a konyhai molyokat.

    2. Van négy kisördögömmacskám, akik elalvás előtt nem hagynak olvasni. Ha nem őket tutujgatom, odabillegnek és elkezdik rágcsálni a könyv sarkát, amiért éktelen ordítást bocsátok ki

    3. Szeretem a könyveket. Venni, olvasni, pakolgatni, nézegetni. Az a baj, hogy mellette ruhát, kozmetikumokat és ékszereket is szeretek venni.

    4. Félek a vasalótól

    5. Nemrég voltam kozmetikusnál és pokolbeli időszak-jutalomként kifestettük a szempillámat (asszem tartós festékről van szó), ami így természetes extra hosszúságában és koromfeketén pillog. Nem muszáj szempillaspirált használnom, és most roppant elégedett vagyok magammal:)

    6. A legromantikusabb ajándék, amit el tudok képzelni, hogy valaki megrendeli nekem ajándékba a kívánságlistámat:DDD LINK

    7. Nem tudom, ki társította a 7es számot ehhez a játékhoz, de a hármas is ugyanolyan jó, miért nem lehetett azt?

     

    Úristen, kiknek adjam, már többszörösen körbement... Próbálok olyanokat megnevezni, akik még nem voltak:

    Könyvmolyék, fairybug, Picurka13, JaneEyre, Athala, Miestas, Lulin. 

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 4. 1:12 - címkék: Jatek és kategóriák: Érdekességek - 16 komment

    Üstökös

    "Reméltem, hogy [spoiler miatt kivágva]-ben lesz egy kevés mindenből, ami a legjobb bennünk: Scarlett természetéből, anyu erejéből, Marion eltökéltségéből és Michael huncutságából. Nem voltam benne biztos, én mit adhatok neki, egyelőre nem. De azt tudtam, hogy amikor majd az üstökösről mesélek neki, évek múlva, már tudni fogom."

    Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év

     

    Értékelés: 5* rózsaszín bicikli az 5-ből

    Kedvenc karakter: Scarlett

    Scarlett és Halley évek óta legjobb barátnők. A nyáron Scarlett szerelmes lesz a jóképű, titokzatos Michaelbe. Nem sokkal később a fiú meghal egy motoros balesetben, Scarlett pedig rájön, hogy állapotos....

     

    Az ifjúsági irodalom aktuális állapotáról sokan vitatkoznak, még többen ciccegnek, hogy "minőségi" művek [azért teszem idézőjelbe, mert az én kis világom nem számol ilyen fogalmakkal] nem találhatók a könyvpiac eme szegletében. Gondolom, mindenki tudja, melyik könyvet szidják ezért a legtöbben, ezért inkább szót se ejtek róla, az elégedetlenkedést meghagyom másoknak.

    De van valaki, aki ellen még a leggyepesebb elmék sem emelhetnek szót: Sarah Dessen. Döbbenetes, mennyire hitelesen, minden máz és jópofizás nélkül ábrázolja a tinédzserek kapcsolatait, lelkét és problémáit. És nem nézi őket idiótának.

    Halley és Scarlett tökéletesen kiegészítik egymást: Halley csendes, barátkozásban (és egyébként is) gátlásos lány, "Scarlett barátnője", ő viszont két lábbal a földön áll. Habár a cselekmény elbeszélője Halley, én jobban kedveltem Scarlettet, talán mert nem olyan hétköznapi lány: nem tudunk meg róla sokat, link, nagyra nőtt gyerek-típusú édesanyja mellett korán fel kellett nőnie. A lányok abban is szinkronban vannak, hogy egymás családját irigylik: Scarlett Halley-ét, akit édesanyja valósággal megfojt ellenőrzési vágyával, Halley pedig azt, hogy Scarlettnek nem kell semmiről beszámolnia.

    Ám a mérleg nyelvei most elbillennek, Scarlettre a sors nagyon nehéz terhet rak és legjobb barátnője minden támogatására szüksége van a kíváncsi szemek, éles nyelvek kereszttüzében, másra gyakorlatilag nem is számíthat. Halley bizonytalan új szerepében, állandó kétségek gyötrik, elbírja-e ő - ők - ezt a feladatot. Aztán a regény végén ezzel és édesanyjával kapcsolatban történik valami, ami örökre átrendezi Halley gondolkodását.

    Az anya, Julie még egy szerzetest is őrületbe kergetne, nemhogy egy alapvetően olyan rendes lányt, mint Halley. Foglalkozását tekintve pszichológus, ezért - legalábbis Halley így láttatja - úgy érzi, mindent mindig jobban tud, pláne azt, mi a legjobb a lányának. Az a táborosdi meg a fűnyírásos hiszti még az én vérnyomásomat is megemelte, pedig már - ha akarom, ha nem:) - inkább a fiatal felnőtt kategóriájába tartozom, mintsem a tinédzserekébe. Könyörgöm, miért kell egy 16 éves lánynak lenyírni a füvet egy olyan kertben, amivel még egy felnőtt férfi is nehezen birkózik meg? Julie pszichológus létére beleesik a legtipikusabb hibába: mániákusan magához akarja láncolni Halleyt, az ő véleménye szerint pusztán azért, mert ő még nem tudja, mivel kell vigyáznia. Valójában Helly elkezd "leválni" az anyjáról, egyre határozottabban körvonalazódik a saját személyisége, ez az a korszak, amikor a barátok véleménye többet számít, mint a szülőké. De szerintem egy olyan barátnő esetében, mint Scarlett, kár túlzott mértékben aggódni. Halley apjától is frászt kaptam, abszolút nem vicces alak, nyomi papucsférj.

    Itt is megjelenik az a jelenség, ami az Én, Charlotte Simmonsban is: egyszerű lány találkozik menő sráccal, menő srácot valamiért érdekli egyszerű lány, és egyszerű lány innentől nem alszik, állandóan gyötri magát: ő ronda, ciki, nem érdemli meg Őt; miért érdekel egy ilyen menő srácot egy magafajta béna lány; majd' megőrül az idegességtől, hogy átejti, háta mögött kineveti, lealázza; a népszerű csajok állandóan szurkapiszkálják, mert irigylik és ők sem értik a menő srácot. Végső stádium: a fordulópont, amikor egyszerű lány válaszút elé kerül és itt dől el minden, avagy a hősnő legyőzi a gonoszt vagy elbukik. Az ilyen viselkedést sosem értettem, miért ragaszkodnak a lányok a semmirekellő alakokhoz. Attól, hogy - egy rövid időre - kegyesen kitüntetik őket a figyelmükkel és ezzel átmenetileg megemelkedik a társaságbeli presztízsük, nem válnak azzá, ami a legnagyobb vágyuk: A Népszerű Lányok Közé Tartozni, Akik Szépek, Gazdagok és Menők.

    A szerelem bemutatása külnösen tetszett, olyan jó, mint abban a bizonyos szidott könyvben, az olvasó szinte a lányokkal együtt izgul és megmutatja azokat a finom, leheletnyi villanásokat, melyektől megszületik ez a végzetes érzelem. 

    Ennek a hosszú izének egy a lényege: nagyszerű könyv, érdemes elolvasni, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 

    Ui.: Habár Dessen borítói - az eredetiek és a magyarok is - eléggé egyszerűek, a lényeg: MATT:))

     

     

    A könyvet köszönöm a Kelly kiadónak!

     

     

    Eredeti cím: Someone Like You

    Kiadó: Kelly

    Fordította: Kecskés Eszter

    Ár: 2980 Ft

    Az írónő honlapja

     

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 3. 4:45 - címkék: Dráma, Gyerek és kategóriák: Könyv - 14 komment

    Akciók

     

    Ismét van kedvenc akciónk, a Bestsellerek duplán.

    Valentint és/vagy Bálintot nem szeretem, de ha akciót hoz? Csókolom!

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 1. 21:10 - címkék: Angebot és kategóriák: Agora - 13 komment

    :))) *örül*

    Lesz új könyvespolcunk[nem molyos, hanem igazi:]!!

     

    Ez a kedvencem 

     




    írta: Amadea, 2010. febr. 1. 19:32 - címkék: Képek, Szolgálatiközlemény és kategóriák: - 18 komment

    Januári zárás

               

    Úgy látszik, engem már a vizsgaidőszak sem tud távoltartani a könyvesboltoktól, ennél elvetemültebb szobafogsági ellenségem perpillanat nincsen, úgyhogy semmilyen póráz, fegyelmezés, korlátozás nem szab gátat szenvedélyemnek.

    De ezek igazán kihagyhatatlanok voltak (igen, minden függő ezt mondja):

    A Titus Groan, az És besétált a szerelem, A gránitember Szépséghibás Szandis szerzemények, az Anna Kareninából nem ezt a kiadást vettem meg - mert ebben megvan - hanem az Európa Klasszikusok sorozat példányát, szép (mű)bőr kötésben, arany díszítéssel a borítóján, 1500 Ft-ot még úgy is megért, hogy mostmár 2 Anna Karenyinám van.

    A Piccasós könyvet a Bookline antikján vásároltam, kemény 700 Ft-jával nem ez volt a legsúlyosabb tétel.

    Hanem a Libri "Minden könyvre 25% kedvezmény a leltározás miatt" akciója, az összes többi könyv onnan származik. Le vagyok sújtva.

    Már csak abban reménykedem, hogy a február csak 28 napos, ennyi idő alatt csak nem vásárolok össze oylan sok könyvet:))) Főleg hogy ruhát és egyéb női gyengédségeket akarok venni....

    Ui.: És igen, jól látjátok, ez egy molyos polc, eddig bírtam ellenállni a kísértésnek (azért elég sokáig:), jelöljetek be!!:))

     

     




    írta: Amadea, 2010. jan. 31. 23:03 - címkék: Havi zárás és kategóriák: Agora - 20 komment

    Burgbéli krónikák 3.

    " - Ugye, nem két láb az, mi kilóg az autódból?"

     

    Janet Evanovich: A szingli fejvadász 3.

    Értékelés: 4.8 vén fütyiorrú az 5-ből

    Kedvenc karakter: mindenki

    Mindig az a legnehezebb, ami a legegyszerűbbnek tűnik: Stephanie-nak ezúttal Moses Bedemierre, mindenki Mo bácsijára kell vadásznia, aki fagylaltozót működtet. Stephanie-t ezért mindenki megutálja Trentonban, aki abszolút nem tehet arról, hogy Mo szabálysértést követett el. Ahogy arról sem, hogy lépten-nyomon pitiáner drogdílerek tetemébe botlik....

     

    Stephanie Plum a túlélési csajoskönyv: mindig arra az esetre tartogatom, amikor tele a topánom mindennel és mindenkivel, és azokat se tűröm meg a közelemben, akiket szeretek. Ez a dinka, szeretnivaló csaj mindig jobb kedvre derít. 

    Már említettem, de ebben a kötetben még jobban látszik, hogy kicsit olyan, mint Bridget Jones, csetlik-botlik, ötszázszor leégeti magát, van egy kis súlyfölöslege, utál korán kelni és egészséges (pl. a tofut értem most alatta) ételeket enni. Egyszóval olyan, mint mi, totál hétköznapi ember, és néha nagyon jólesik olyan szereplőkről olvasni, akik nem néznek ki istenien és/vagy nem istenien okosak vagy valamilyen okból "kiválasztottak". Ennél a könyvnél elfelejtettem megemlíteni, de Vince és Joy is ugyanilyen halandó emberek, gondoljunk csak Vince munkájára.

    Lula beszédstílusa is jobban kibontakozik, ahogy egyre fontosabb karakterré növi ki magát, a vén fütyiorrú sztereotíp szófordulat is neki köszönhető, nem lehet nem röhögni rajta. És ezek a burgbéli vénemberek és öregasszonyok! Elképesztően elevenek, ízekre szedik az összes embert, valóságos arzenált tartanak a lakásukban, ráadásul hajlott koruk ellenére roppant fürgék. A többiek is hozzák szokott formájukat, Morelli (vonatozás...:) viselkedésében némi változás áll be, ami erőteljes aggodalmat vált ki Stephanie-nál, Rangerről is kicsit többet tudhatunk meg, de marad a veszélyes-feketeruhás-fülbevalós kubai figurájánál.

    Tehát ez a kötet is jóformán ugyanolyan, mint a sorozat előző részei: aranyos, vicces, némi lövöldözéssel megspékelve, tökéletes kikapcsolódás. 

    Ui.: Egyvalamit nagyon szeretnék egyszer: Stephanie anyukájánál vacsorázni. Azóta is kívánom a csokis püspökkenyeret....

    Hogy a negyedik rész megjelent-e új kiadásban, nem tudom, ennek a hátlapján ott virít a soron következő rész rózsaszín borítója. Valamikor a Beholder honlapján meg lehetett rendelni az ő kiadásukban - én is így csaptam le rá -, jelenleg "elfogyott" van mellé kiírva. Egyébként érdekes ennek a sorozatnak a sorsa: az első három részt keresztül-kasul mindenki kiadta, de a többit valamiért büdös megjelentetni.

    Egy - mérgezett a meggy - Magvető sárga kis Albatrosz sorozat (a borítótól kiver a víz) (1997) 

    A szingli fejvadász 1. - Ulpius-ház (2008)

    Kétesélyes játszma - Beholder (2001)

    A szingli fejvadász 2. - Ulpius-ház (2007)

    Hárman a pácban - Beholder (2004)

    A szingli fejvadász 3. - Ulpius-ház (2008)

    A négy fejvadász - Beholder (2004)

     

    Ui2.: A TÖBBI RÉSZT IS ADJÁTOK KI! MOST AZONNAL!!!! Nézzétek, mennyi van!

    Ui3.: A Scribden is elolvashatjátok (a negyedikkel együtt), ha nincs kedvetek érte fizetni.

     

    Eredeti cím: Three to get Deadly

    Kiadó: Ulpius-ház

    Fordította: Merényi Ágnes, 2002008

    Ár: 3000 Ft

    Az írónő honlapja

     

     




    írta: Amadea, 2010. jan. 30. 0:20 - címkék: Humor, Janet Evanovich, Krimi, Lanyregeny és kategóriák: Könyv - 7 komment

    Kis pihi

    Vége van, el se hiszem. Innentől nem szabadultok tőlem!:) Az elkövetkező néhány napban nem akarok mást csinálni, csak enni, aludni, olvasni, és belebújok a gépbe. Ha valaki fel mer állítani, lelövöm.





    írta: Amadea, 2010. jan. 29. 1:26 - címkék: Szolgálatiközlemény és kategóriák: - 11 komment

    Top10 szerzők 2009-ben

    Szeretem én ezeket a listás cuccokat, volt már borítós, legjobb könyv 10 évre visszatekintve (kettő is), most meg találtam egy írókra vonatkozó postot a Könyvkolónián és szemérmetlenül leloptam a listát (de hivatkoztam rá, úgyhogy nem számít lopásnak):


    1. Stieg Larsson:

    Millenium-trilógia (A tetovált lány; A lány, aki a tűzzel játszik; A kártyavár összedől)

     

     

     

    2. Stephenie Meyer:

    Twilight saga (Alkonyat; Újhold; Napfogyatkozás;Hajnalhasadás)

    A burok

    Földi pokol [In: Pokoli báléjszakák]


    3. Dan Brown:

    Angyalok és démonok

    A Da Vinci-kód

    Digitális erőd

    A megtévesztés foka

    Az elveszett jelkép


    4. Paolo Giordano:

    A prímszámok magánya

     

     

     

     

    5. Carlos Ruiz Zafón: (Luvluvluv)

     A szél árnyéka

    Angyali játszma



    6. Camilla Läckberg:

    Jéghercegnő

     

     

     

     

    7. Herman Koch (passz)

     

     

     

     

     

    8. Tatiana de Rosnay (szép neved van, remélem, kiadnak)

     

     

     

     


    9. Henning Mankell: (Kurt Wallender-sorozat)

    A gyilkosnak nincs arca

    A fehér nőstény oroszlán

    A férfi, aki mosolygott

    Hamis nyomon

    Az ötödik asszony

    Szent Iván-éji gyilkosság

    Tűzfal


    10. John Grisham:

    Az ítélet eladó

    Az utca ügyvédje

    A cég

    Ha ölni kell

    A végrendelet

    Csodatévő

    Az utolsó esküdt

    Az ártatlan ember

    A Pelikán-ügyirat

    Keserű pirula

    Az ügyfél

    Siralomház

    A halott üzlettárs

    Holló a hollónak

    A festett ház

    Elmaradt karácsony

    Végzetes hagyaték

    Lelátók

    A manipulátor

    Egy amerikai Pármában

    A fellebbezés

    Csapdában

     

    Érdekes lista, a könyves világot elnézve egyedül Meyeren és Dannyn nem lepődök meg, vessétek össze Stieg Larssonnal, mennyivel kevesebbet hallani róla, mint a másik kettőről, ezt nevezem fű alatti rajongásnak. Läckbergen szintén néztem egy nagyot, a Jéghercegnőről eddig nem olvastam jó kritikát, Mankellről sem gondoltam volna ezt, a svédek nagyon beindultak:) Giordanót, de Rosnayt és Koch-t remélem, kiadják, hadd nézzük meg mi is őket, ha már felkerültek erre a listára.





    írta: Amadea, 2010. jan. 28. 12:18 - címkék: Agora és kategóriák: Agora - 12 komment

    Az Évtized Könyvei 4.

    Eszem van, előbb írom meg a saját postot, utána a sima reklámot, de az első 10 helyezett ne maradjon már le.

     

     




    írta: Amadea, 2010. jan. 27. 20:34 - címkék: Agora és kategóriák: Agora - még nincsenek kommentek

    Twilight képregény

    Nem tudom, hányrétegű a Twilight bőre, az ötlet mindenesetre érdekes: márciusban képregény jelenik meg a saga első részéből a Yen Press kiadó gondozásában. A szöveget nem Meyer írta hozzá, de persze részt vett a munkálatokban. Tinkmaránál bővebben olvashattok róla.

    Pfff, nem venném meg, max belenéznék e boltban. 

     




    írta: Amadea, 2010. jan. 27. 11:07 - címkék: Agora, Vámpír és kategóriák: Agora - 12 komment

    Még egy vámpír


     

    Karen Chance: Megérint a sötétség

    Ha akarod őt, itt és itt már előrendelhető.

    (Tököm kivan a vámpírokkal)




    írta: Amadea, 2010. jan. 26. 21:21 - címkék: Előjegyzés, Vámpír és kategóriák: Agora - 48 komment

    Moriarty-előjegyzés!

    Sinéad Moriarty, az *Emma-trilógia szerzőjének új könyve, A földre szállt nagynéni (micsoda hangzatos cím...) előrendelhető. Kár, hogy nem olyan olcsó, mint a másik három könyve....

     

    *Babablues, Született szülők, Egyről a kettőre.

     




    írta: Amadea, 2010. jan. 26. 20:58 - címkék: Előjegyzés és kategóriák: Agora - 4 komment

    Szandikrimi akció

    Akció néhány krimire, 25-től 29-ig,

    35% kedvezmény.

     

     




    írta: Amadea, 2010. jan. 26. 20:16 - címkék: Angebot és kategóriák: Agora - még nincsenek kommentek
    Régebbiek | Végére »