Anna Gavalda: együtt lehetnénk

Értékelés: 5* japángyöngy az 5-ből

Philibert Marquet de la Durbelliére, a gátlásos, fiatal arisztokrata egy hideg nap hajnalán a lassú, de biztos haláltól menti meg az anorexiás, boldogtalan festőnőt, Camille-t. A fiú lakótársa, Franck Lestafier (végképp elveszti a talajt a lába alól, mikor kénytelen otthonba adni szeretett nagymamáját.), az "egérke" felfedezésekor közli Philibert-tel: ,,Tegyél be egy nőt akárhová, és máris kész a baj." És nem is téved sokat...

A kötetre egy blogos ajánló kapcsán figyeltem fel, s pusztán erre alapozva vásároltam meg. Nem fűztem hozzá vérmes reményeket - és kellemesen pofára estem. Lenyűgöző. Az a fajta típusú könyv, amit ronggyá olvasol, és ami a lakás legkülönbözőbb pontjain is fellelhető. Akárhányszor olvasod újra (mert ezt fogod tenni), mindig képes valami újat mondani. Bemutat tragikus emberi sorsokat, szerelmet, bánatot, meghitt kis négyesük életének minden apró mozzanatát. Habár a regény HE-el (Happy Enddel) végződik, nem érezzük mesterkéltnek vagy sziruposnak, hanem csak derűsnek, végül mindenki megtalálja a saját boldogságát. Emellett bepillantást enged a művészetbe (Camille-on keresztül), a gasztronómiába (Franck), és a történelembe (Philibert). A regény felépítése kifejezetten szokatlan; fejezeteinek egy része csupán pár mondatos, vagy csak dialógusokból áll, s résztvevőit nem nevezi meg. Összefoglalva: csodálatos regény, egy életre beleszerettem. Bon apétit!

Ui.: Kivételesen jobbnak találom az eredeti borítót. Franciák...:)

Eredeti cím: Ensemble, c'est tout

Kiadó: Magvető

Fordította: Tótfalusi Ágnes, 2006

Ár: 2990 Ft

Részletek a regényből:

,, Franck elveszettnek érezte magát.

  Fel-alá kódorgott a lakásban, végül a konyhában kötött ki, a szekrényeket nyitogatta, majd megcsóválta a fejét.

  Az ablakpárkányon a saláta szíve már teljesen összeráncosodott. Franck kidobta a kukába, és egy ceruzával odaült a rajz mellé, hogy befejezze. Nem tudta, hogyan rajzolja meg a szemeket. Rajzoljon fekete pontokat a csiga szarvacskáinak hegyére, vagy csak egyetlen pontot oldalra?

  A fenébe! Még csigában is egy nagy nulla volt!

  Tessék, egy pont. Így aranyosabb."

***

,,Felmelegítette a levest, beleöntötte egy mélytányérba, a hűtőből elővett egy kis doboz fagyasztott zöldfűszert, és óvatosan kinyitotta. Valami zöld izé volt, amiből óvatosan belevágott néhány szálat a gőzölgő levesbe.

- Az micsoda?

- Koriander.

- És azokat a kis golyócskákat hogy hívják?

- Japánygyöngynek.

- Igazán? De szép nevük van!

Franck felvette a dzsekijét, bevágta maga mögött az ajtót. A fejét csóválta:

Igazán? De szép nevük van!

Igazán lökött ez a lány!"