,,Amikor az asszony, akivel az ember együtt él, művész, minden egyes nap meglepetés."
Henry DeTamble
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Értékelés: *****2 (5** papír az 5-ből)
Clare Abshire-nek van egy titka. Életében időről-időre felbukkan egy titokzatos férfi, Henry, aki egy különös genetikai rendellenességgel rendelkezik: stresszhelyzetben szó szerint eltűnik, s életének egy másik pillanatában találja magát, akár a jővőben is - ahol azt látja, hogy ő és Clare férj és feleség...
Ennél szokatlanabb regényt aligha olvastam eddigi életem során. És nagyon régen olvastam ennyire lebilincselő (fotelhez szegező) regényt. Már csak a hepienddel lehetett volna tökéletesebb, de A.N. talán pont a tragikus, megváltoztathatatlan véggel akarta érzékeltetni a történet életszerűségét. Annyira "életszagú", mintha tényleg ismert volna egy időutazót. Azzal pedig, hogy Henry főként akkor tűnik el, ha feszült, + pucéran, hányingertől és fejfájástól szenvedve találja magát érkezési helyén, tovább növeli a regény realisztikusságát. Henry "képességének" megvan az előnye és a hátulütője egyaránt: pl. ismeri a tőzsde alakulását és a nyertes lottószámokat, másrészt általában bajba kerül időutazás esetén, nem egyszer megsérül. A rengeteg összevissza időpont először kicsit zavaró lehet, de idővel megszokjuk a visszalapozást és a számolgatást. Természetesen a könvy témája felveti az örök kérdést: jó-e, ha előre tudjuk, mit hoz a jövő, mi, illetve mi nem fog megtörténni velünk?
Ui.: Talán nem is kerül az utamba ez a könyv, ha nem hívják fel rá a figyelmem. Köszönöm, Juen.
Eredeti cím: The Time Traveller's Wife
Kiadó: Ulpius-ház
Fordította: Gálvölgyi Judit, 2004
Ár: 2980 Ft
4 komment Kategóriák: Könyv Címkék: Dráma, Eletbolcsesseg, falhozvágós, Fantasy, Humor, Kaland, Romantikus, VörösOroszlán
Dávid, előzsör is, köszönöm a linket:) Neem szoktam spoilerezni, akkor oda a varázsa:) Nagyon sokan nem olvasnak olyan könyvesblogot, ahol sorra lövik le a könyvek poénjait, mert az olyan, mintha előre megmondanád valakinek, mi lapul a karácsonyi csomagjában.
Ó, irigyellek, hogy még az elején jársz:) Én nagyon sajnáltam, amikor a végére értem.
Sosem tudtam megérteni azokat, akik első mozdulattal a könyv végére lapoznak :)
Fura: úgy olvasom, ahogy csak a verseskötetet szoktam. A részek között nagy szünetekkel. Egyfelől gyorsan rohannék tovább, másfelől a legjobb lenne valós időben kiélvezni a hangulatot :)
Azt én se, megint olyan (ajdnem) mint az ajándékbontós eset.
Oh, ha gyorsan behabzsolok egy könyvet, legfeljebb mégegyszer elolvasom, dupla élvezet:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
kép: weheartit.com, alapsablon: anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0
Véletlenül bukkantam a blogodra és benne erre a bejegyzésre, miközben könyvről írtam a saját naplómra. Örülök, hogy nem spoilereztél, mert még csak az elején tartok, viszont tetszett az a pár sor, amit írtál, úgyhogy beraktam egy linket, hogy az enyémek is idetaláljanak :)