"... Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár:
Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

Edgar A. Poe: A holló

"A mindennapi kenyerem elégséges, úgyhogy arra nem vesztegetem az időt. Nem az legfőbb baj. Hanem hogy hogyan tuszkoljam le anélkül, hogy meg ne fulladjak."

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Értékelés: 4.9 piros cipő az 5-ből

Kedvenc karakter: Moira

A jövőbeni Gileád Köztársaságban vallási fundamentalizmus és szigorú törvények uralkodnak, ahol nincs helye az érzelmeknek és a szabadságnak, és ahol az engedelmesség az egyetlen esély a túlélésre. A sugárszennyezettség következtében a nők nagy része terméketlenné vált, azoknak pedig, akik valamilyen csoda folytán egészségesek maradtak, átnevelő táborokba kell vonulniuk, hogy aztán gyermeket szüljenek a társadalmi elit számára.....

Disztópia: "A disztópia vagy antiutópia egy mai szemmel nézve borzalmas, a földi pokollal azonosítható társadalmat, illetve egy ilyen társadalmat leíró irodalmi művet jelent. A disztópia az utópia ellentéte. A különböző irodalmi művekben [pl. George Orwell: 1984], vagy filmalkotásokban [ pl.: Gattaca] az ilyen társadalmakat általában elnyomó rendszerek uralma jellemzi, mint például az önkényuralmi vagy totalitárius rendszerek."     (Forrás: Wikipédia)

Vérből irtózom az efféle pesszimista-diktatúrás-elnyomós alkotásoktól, de ezúttal kivételt tettem ha nincs ló, jó a szamár is alapon. Nem mondhatnám, hogy megbántam, de nem is lett tőle jó kedvem. Egyedül az tartotta bennem a lelket, hogy ez csak egy regény + ez a diktatúra csak a világnak egy részére jellemző. Szerfelett megkönnyítette az olvasást. Arról, hogy ennek ellenére miért jött rám a frász, később.

Kezdjük ott, hogy a regény az én idegenkedésemtől függetlenül fantasztikus; központi alakja Fredé - az igazi nevét nem ismerjük -, az ő szemszögén keresztül figyelhetjük meg az eseményeket, kapunk tájékoztatást erről a tébolyult rendszerről. Mert ez valóban az: Fredétől elveszik a kislányát, mondván, nem méltó rá, az idős, szülésre már képtelen nőket a sugárszennyezett Telepeken dolgoztatják, halálra ítélve ezzel őket. A nőket különféle csoportokba osztják: vannak a feleségek, ők kék ruhát viselnek, a Márták (zöld), a nénik (barna), a gazdaasszonyok (csíkos), a fiatal lányok (fehér). A szolgálólányok piros ruhás csoportját pedig a még szülni képes nők alkotják, közéjük tartozik Fredé is. Az összes nő közül ők vannak a legrosszabb helyzetben: két lábon járó anyaméheknek tekintik őket, szükséges rossznak, akiknek egyetlen értékük a petefészkük, valósággal tárgyakként kezelik őket (még a "nevük" is ezt sugallja), s mindenki megveti, megalázza a szolgálólányokat. Nincs szerelem, az érzelmek tiltott dolgok (ahogy oly sok minden más), a házasságok érdekek alapján köttetnek. Egy rémisztő(en) totalitárius rendszerről van szó. És az benne a borzasztó, hogy vannak, akik szerint ez jó.

Tehát M.A. valóságos rémálmot fest le előttünk. Az események inkább lassan folydogálnak, mintsem pörögnek, ráadásul ide-oda ugrálunk az idősíkok között, s éppen ez teszi változatossá az egyébként egyhangú cselekményt. Az írónő inkább a jellemek, érzelmek, körülmények ábrázolására fordít figyelmet, ami a történet hatásosságát növeli, akárcsak az, ahogy bizonytalanságban tartja az olvasót: nem tudjuk pontosan, hol játszódik a cselekmény, milyen évet írunk, nem tudjuk a szereplők neveit, múltjukat, jövőjüket; nem tudunk úgyszólván semmit. A vége pedig még rosszabb: nem tudjuk, mi lesz végül Fredével, látja-e még valaha a kislányát, életben van-e a férje, a feszültséget pedig tovább növeli az utolsó fejezetet alkotó tárgyilagos előadás.

De tudjátok, mi (volt) az egészben a legrémisztőbb? Hogy simán megtörténhet, simán meg lehetne csinálni. A regényben az emberek ijedten, birkamód meghajoltak a diktatórikus hatalom előtt, habár, meg kell hagyni, roppant ügyesen, gyakorlatilag feltűnésmentesen vitték véghez. Valószínűleg ugyanez történne a valóságban is, és mi nem tehetnénk ellene semmit. Az is lehet, hogy egyszer megtörténik. Csak azt nem tudjuk, mikor.

De reméljük, nem.

Ui.: A regényből 1990-ben film is készült:

http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=38033&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Eredeti cím: The Handmaid's Tale

Kiadó: Lazi

Fordította: Mohácsi Enikő, 2006

Ár: 2800 Ft

http://www.owtoad.com/

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Handmaid's_Tale

http://en.wikipedia.org/wiki/Margaret_Atwood http://www.fantasticfiction.co.uk/a/margaret-atwood/