Ikrek hava

írta Amadea, 2008. okt. 20. 23:01 Főoldalra ajánlom!

"Együtt fogtunk hozzá az íróasztalunk rituális előkészítéséhez. A papírhalmazt kisebb kötegekbe szedtük szét, és végiglapoztuk őket, hogy levegőt engedjünk a lapok közé. Egyenként kihegyeztük a ceruzáinkat, miközben forgattuk a fogantyút és néztük a földön álló papírkosárba himbálózva aláhulló hosszú forgácsdarabokat. Amikor az utolsó ceruzát is jó hegyesre kihegyeztük, nem tettük le a többivel együtt, hanem tartottuk a kezünkben."

Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Értékelés: 5** titok az 5-ből

Kedvenc karakter: Vida Winter

 

 

 

 

2008.október 20., Hollóssy-birtok

Drága Jane!

Tudom, hogy a legutóbbi levelemet csupán két napja küldtem el Neked, de egy olyan különleges könyv került a kezembe, hogy biztosra veszem, nem veszed zokon, ha írok Neked pár sort róla, kedves barátném, mert tudom, kedveled az ilyesfajta irományokat. Ugye nem baj? Akkor mesélek róla:

Miss Margaret Lea édesapja antikváriumában dolgozik, szabadidejében pedig régi korok íróinak életrajzírásával foglalkozik. Egy nap levelet kap Vida Wintertől, a kor már-már őrjöngésig szeretett írójától, aki híres az őt körbelengő titokzatosságról, és aki minden kérdezőnek más-más "élettörténetet" mesélt eddig el - Margaretnek viszont azt ígéri, elárulja az igazságot....

Kedves Jane, nem ismeretlen előtted, mennyire szeretek olvasni, mennyi és mennyi köteten rágtam át magam. De ez a könyv fantasztikus! Egy igazi gótikus mese, telis-tele titkokkal és elfojtott fájdalommal, és olyan mély szeretettel az irodalom s a könyvek iránt, hogy még te is meglepődnél, drága Jane! Körbelengi a múlt századi ódon hangulat, a moder kor alig kap benne szerepet. Képzeld, például Margaret ceruzával ír, nem pedig tollal! És ez még nem minden, de nem akarok mindent elárulni.

A történetet két szálon követhetjük nyomon: az egyik Miss Winter múltjáé, a másik Margareté, a jelené, aki már maga is egy igen különös teremtés, mintha Jane Austen egyik regényéből lépett volna ki, igazi angol (vén)kisasszony, magányos lélek, az emberekkel alig van kapcsolata, elszigeteli magát elefántcsonttornyában, és nem is bánja, csak a könyveknek él, s egész életét befolyásolja születésének tragédiája, melyből csak a regény végén oldódik fel.

A történet meseiségét növeli a meseszámok használata, kukkants csak a könyv címére, és, akárcsak a klasszikus meséknek, igazi előzménye, bonyodalma és befejezése van.

És Miss Winter története.... teljesen elvarázsolt.... képtelen voltam megválni a regénytől, amíg a végére nem értem, és sajnáltam, hogy nincs tovább... az idők végezetéig tudnám olvasni.

És a regény nagy tanulsága, hogy mindenkinek van története, kedves Jane. És az élet maga is egy történet - egy végtelen történet.

Ölel,

                                                                   Lady Am

***

Ui.: Úgyis képtelen vagyok megállni. Nem rossz a magyar borító (főleg az összekötözött papírhalmaz rajta!), de azért ezek se...

Ui2.: És talán nem véletlen az író részéről a Moira név használata, hiszen a görög mitológiában a moirák az emberi élet fonalát szövő istennők....

Eredeti cím: The Thirteenth Tale

Kiadó: Partvonal

Fordította: Szaffkó Péter, 2006

Ár: 3500 Ft

  

   

 

19 komment Kategóriák: Könyv Címkék: Dinasztiaregeny, Dráma, Eletbolcsesseg, Kaland, Krimi

Eddig 19 komment érkezett RSS

  •   1.  Nima  2008. 10. 21. 7:37 Válasz erre

    Jane-nek illene először reagálni, de nem bírom megállni, bocsi.
    ez nagyon tetszett.:) bírom az ötleteidet.
    ezt a könyvet én is nagyon szerettem. ráadásul van egy ismerősöm, akire annyira illett Margaret karaktere, hogy nem is tudom mással elképzelni.

    a magyar borító nekem is tetszik kivételesen, az eredetiekből meg az első az, ami nagyonnagyon. kár, hogy nem azzal jelent meg itthon is.

  •   2.  Noémi  2008. 10. 21. 12:49 Válasz erre

    Ez a levél... Briliáns.

  •   3.  Szilvi  2008. 10. 21. 15:55 Válasz erre

    Érdekes nálam nem jött be annyira ez a könyv. :S Úgy látszik fura bogár vagyok :D

  •   4.  Nima  2008. 10. 21. 17:23 Válasz erre

    Szilvi, nem biztos, hogy a te hibád. szerintem ehhez a könyvhöz nagyon nyugodtnak és türelmesnek kell lenni, nekem legalábbis valszeg az volt a szerencsém, hogy ilyen voltam, amikor olvastam. így teljesen bele tudtam magam élni, egyébként lehet, hogy nem ment volna ilyen könnyen.

  •   5.  janeeyre  2008. 10. 21. 18:03 Válasz erre

    Drága Am!Megkaptam igen kedves leveledet ami,bevallom őszintén,alaposan megsimogatta a szívtájékomat.Nagyon köszönöm amiért rám gondoltál,hiszen így van,kedvelem ezt a műfajt.
    Drágám!El kell árulnom,hogy már olvastam a könyvet,de ha nem így lenne,Te most bizony nagy kedvet csináltál volna hozzá lényegretörő leírásoddal!Köszönöm.Én is nagyon szeretem a könyvet,és minden igaz amit leírtál róla.:)
    Elárulom,amikor megpillantottam nekem szóló soraidat,még el is érzékenyültem,dehát,tudod milyen vagyok!
    Kedves Barátném!Mégegyszer nagyon-nagyon köszönöm,boldog vagyok tőle!Szeretettel ölellek:Jane

  •   6.  Amadea  2008. 10. 21. 20:46 Válasz erre

    Nima, semmi gáz, és sztem Jane se bánja:)

    Köszi (Nima + Noémi), hogy tetszett a levél, de sztem lehetett volna jobb is, csak éjjel már nagyon szét volt esve az agyam.

    Szilvi, nem vagy fura, ha nem tetszik, hát ott egye fene, akkor nem tetszik:) Ennél nagyobb baj sose legyen:)

    Jane, tudom, hogy már olvastad, írtad e-mailben, de azt mondtad, nem bánod, ha ennek ellenére megmarad a levél forma:) És szívesen:) Én *szív* Jane:)

  •   7.  janeeyre  2008. 10. 22. 6:37 Válasz erre

    Dehogy bánom!Sőt!Már alig vártam,és imádom!:)

  •   8.  szeee  2008. 10. 22. 11:23 Válasz erre

    megyek, gyorsan kiveszem a könyvtárból, amíg benn van :-)

  •   9.  Szilvi (borostyan)  2008. 10. 22. 12:21 Válasz erre

    Nima, Amadea aranyosak vagytok, de fura érzés, amikor szinte mindenki dicsér valamit, te meg nem azt érzed, nem úgy látod, nem úgy gondolsz rá, ahogy ők. Általában nem zavar ez a dolog, csak akkor ha hozzám hasonló ízlésű emberekről van szó. :P

  •   10.  Nima  2008. 10. 22. 12:28 Válasz erre

    Szilvi, így jártam én Gamainnal, a Sosehollal meg a Csillagporral.:))
    ezért mondtam, hogy nekem szerencsém volt, mert alapból nem vagyok egy nyugis, türelmes ember, ha nem tudja hosszútávon fenntartani az érdeklődésem egy könyv, azzal nem tudok mit kezdeni. itt pont elkaptam a hangulatot. ha máskor olvasom, lehet, hogy nekem is ilyen felemás érzéseim lettek volna, mint neked.

  •   11.  szeee  2008. 10. 22. 14:00 Válasz erre

    na, kivettem :-)
    Majd lehet, hogy én csatlakozom Borostyánhoz, bár remélem nem :-)
    De most melyiket olvassam, ezt, vagy a Virágok vérét????? De azt hiszem inkább ehhez van hangulatom most...

  •   12.  Amadea  2008. 10. 22. 20:23 Válasz erre

    Szilvi, a hasonló emberek között is vannak különbségek:) Ne edd ezen magad, legfeljebb egy tetszőleges időintervallum után megint nekifutsz, lehet az akár 20 év is, és ha akkor se tetszik, akkor kiderül, hogy nem az aktuális hangulatod vagy ilyesmi miatt nem jött be annakidején, hanem egyszerűen nem egymásnak lettetek kitalálva:)

    szeee, jujj, mindkettő nagyon jó!:) Az egyik arabos, de nem az a tipikus, hanem olyan Ezeregyéjszakás, ez meg egy gótikus mese.

    Nima, én azt hittem, nyugis ember vagy, olyan értelemben, hogy nehéz felbosszantani:o

  •   13.  Szilvi (borostyan)  2008. 10. 22. 20:51 Válasz erre

    Köszi lányok :D

  •   14.  Nima  2008. 10. 22. 20:56 Válasz erre

    nem, alapvetően könnyen bepipulok, csak ritkán látszik, és gyorsan el is múlik.:)
    ezt a türelmetlenséget úgy értettem, hogy nem tudok sokáig egy helyben ülni. felkelek, elmosogatok, visszaülök olvasni, megint felkelek, arrébb rakok két akármit, megint visszaülök. ha uncsi a könyv, sűrűn pattogok, ha nem, akkor kibírok akár egy órát is egy helyben. ja, és az jó mérője a könyveknek, hogy bébikém folyamatosan beszél hozzám, válaszolni is kell néha, és ha nem veszítem el a fonalat, akkor tuti nyerő.
    de érdekes, mikor betörtek hozzánk, akkor pölö totál nyugodt voltam, nem volt hiszti, meg jajistenemezés. tudomásul vettem, hogy ez van, úgyse lehet már mit tenni.

  •   15.  Amadea  2008. 10. 22. 21:16 Válasz erre

    Egyet? Én a fél napot képes vagyok egyhelyben tölteni, pl. bekucor a kanapé sarkába, pléd, tea, telefon (a külvilággal való kapcsolattartásra), és fel se kelek órákig. Igaz, az ilyen típusú punnyadásból előbb-utóbb alvás lesz, ha nagyon belejövök, akár két óra is.:)

  •   16.  Nima  2008. 10. 22. 21:26 Válasz erre

    de jó neked. én nagyon ritkán tehetem meg, hogy épp nem kell semmit csinálnom, általában több dolgot egyszerre kell.:)

  •   17.  Amadea  2008. 10. 22. 22:07 Válasz erre

    Hát, most én se tehetem meg, pedig szünet van (hüpp, szemétség úgy szünetet adni, hogy tanulni kell).

  •   18.  Szilvi (borostyan)  2008. 10. 23. 15:22 Válasz erre

    Leány... kiveséz, de jól esik. Köszönjük ezt az igen tartalmas elmélkedést. Teljesen másképp látom most már a világot! Emberek!! Megvilágosodtam!!

  •   19.  szeee  2008. 10. 27. 10:27 Válasz erre

    elolvastam, imádtam! :-)
    szilviolvas.blogspot.com/2008/10/diane-setterfield-tizenharmadik-trtnet.html

Mondjad

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.

Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Related Posts with Thumbnails