"Egy fogadás, amelynek szerelem a tétje!"

Arthur Japin: Casanova menyasszonya

Értékelés: 5, fátyol az 5-ből

Kedvenc karakter: Galathée

A szélhálmosnak tűnő Seingalt lovag figyelmét felkelti Galathée de Pompignac, a kurtizán, aki arcát mindig fátyollal takarja el és senkinek nem fedi fel arcát. A férfi valójában Giacomo Casanova, a nő pedig fiatalkori szerelme, Lucia, az egyetlen nő, akibe szerelmes volt életében, és aki annyira megsebezte, hogy leszámolt a szerelemmel és a történelem legnagyobb nőcsábászává vált.

A könyv kicsit vontatottan indul, kicsit elvont filozofálgatás a szerelemről, de az első pár oldal után gördülékenyen halad a sztori, és megkaptam, amit titkon elvártam a regénytől: egy ember felfogásának, személyiségének változását, talán a fejlődésregény túlzás lenne rá nézve, de szeretem az ilyen "miből lesz a cserebogár"-típusú történeteket.

A cselekmény két szálon fut, a múlt és a jelen váltakozik, de előbbi nemcsak a Galathée-Casanova - fogadásra terjed ki, hanem Galathée egész életére, arra az útra, melynek során az egyszerű olasz parasztlányból ünnepelt francia kurtizán lesz. Bevallom, az erre vonatkozó fejezeteket sokkal jobban szerettem olvasni, mint a két hajdani szerelmes szópárbaját. Érdekes, Galathée eszmefuttatásai nem zavartak, úgy látszik, továbbra sem bírom a túlbonyolított szerelmi elgondolásokat.

A történet fő feszültségpontját egy kérdés alkotja - mit tesz Galathée, felfedi magát egykori kedvesének vagy titokban tartja kilétét [nem spoiler, a fülszövegben is benne van]? Visszahozható-e az egykori igaz, mesterkedésektől mentes szerelem vagy még nagyobb sérülést szenvednek mindketten? Az évek során mindketten megváltoztak, elvesztették ártatlanságukat, a világba vetett hitüket, felismerhetetlenné váltak egymás számára. Létezik-e még egyáltalán az a tiszta szívű ifjú, aki Seingalt lovag egykor volt, vagy már csak egy érzéketlen intrikus?

Casanova alakját nagyon nem szerettem, legszívesebben víz alá nyomtam volna a parókás, szép fejét. Rettenetesen önelégült, fájdalmát pedig dicsőségként hordozza, dédelgeti sérelmét, eszébe sem jut a másik helyébe képzelni magát és kicsit a dolgok mögé látni. De nem kell megijedni, Arthur Japin nem feminista regényt írt, csak én vagyok ilyen szőrösszívű nőszemély:P

Tragikus hangvételű, elgondolkodtató történet szerelemről, fájdalomról, önfeláldozásról. Szerettem olvasni.

Ui.: A borítója gyönyörű, bár azok a vörös szemek kicsit nyugtalanítóak.

Eredeti cím: Eeen schitterend gebrek

Kiadó: Európa

Fordította: Szőcs Petra, 2010

Ár: 2500 Ft

Az író honlapja