"Jó, van egy régi szobruk, szép neoklasszikus alkotás a tizennyolcadik század végéről, olyan a ruhája, mint Madame Récamier-nak, a korsója is görög korsó. Abigél empire lány."

Szabó Magda: Abigél

Értékelés: 5 kulcs az 5-ből

Kedvenc karakter: Gina

Vitay Georgina, a szép, jómódban élő pesti úrilányt édesapja minden magyarázat nélkül az árkodi Matula intézetbe kerül, ahol teljesen új, szokatlan és kalandos élet vár rá...

Aligha tudok újat mondani a magyar irodalom egyik legnépszerűbb (lány)regényéről - pláne éjféltájt nem akármilyen zombiállapotban -, valószínűleg nagyon kevés azoknak a könyvimádó embereknek a száma, akik nem olvasták az Abigélt legalább egyszer. Régóta halogatott, valósággal szégyenfoltnak minősülő elmaradásomat sikerült pótolnom, és mint általában az ilyenekkel, megint úgy jártam, hogy utólag visszanézve nem értem, hogy maradhatott ki az életemből ezidáig.

Ha egy regényben szerepet kap egy leánynevelő intézet, általában heveny érdeklődést vált ki belőlem a történet, de csak olvasni szeretek róla, ill. elképzelni a benne folyó életet és falak közt megbújó titkokat. Képtelen lennék élni egy ilyen helyen, talán ezért sem tudtam Ginát elkényeztetett libának tekinteni, inkább együttéreztem vele. Én lennék az a növendék, aki az éhségsztrájktól az ördögi megszállásig minden szélsőséges viselkedést produkál a szabadulás érdekében, vagy szép lassan, csendesen megőrülnék. Középiskolában a matrózgallért nem bírtam magamon elviselni, nemhogy egy teljes egyenruhát, mindenféle személyes holmitól, majdhogynem az egyéniségemtől megfosztva. Ráadásul nem bírok sok embert elviselni magam körül.

Tehát a Matula mint intézmény rettenetesen dühített (szenet lapátoltatni tizenéves lányokkal, Gedeon, nooormális maga?!), de az csak egyike azon érzelmeknek, amelyeket a könyv kiváltott belőlem. Valahogy nagyon könnyen azonosultam Ginával - bár néhány dolgot máshogy csináltam volna a helyében -, az érzéseim, észrevételeim majdnem szinkronban változtak az övéivel. Ami tíz perccel ezelőtt a világegyetem legfontosabb problémája volt, röpke idő alatt törpe méretű semmisséggé válik. Talán így lehet a legjobban érzékeltetni a felnőtté válást, és Szabó Magda ezt nagyon jól ábrázolja, de természetesen sok más dolog mellett.

Habár a történetet Gina szemszögéből ismerjük meg, ráadásul az ő életének egy szakaszát mutatja be a regény, a központi alak mégis a címadó "szereplő", Abigél, ez a szép szemű, empire szoborlány, akit az intézet növendékei valósággal bálványként imádnak és többet imádkoznak hozzá, mint akihez az intézet szerint illene. Sajnos már ismertem Abigél titkát, ennek ellenére a ráutaló jelekből gyönyörűen megfejthető a rejtély, de hát külső szemlélőként könnyen jár a szám és nincs a napom minden perce beosztva és ellenőrizve.

Érdekes, az Abigélnek sikerült gyors egymásutánban dühöt, meghatódottságot, izgalmat, szomorúságot és nevetést kiváltania belőlem. Több olyan szereplő volt, akit egyáltalán nem kedveltem, a Matulától a hideg rázott, mégis fantasztikus olvasmányélményt nyújtott ez a szépirodalmi igényességgel megírt ifjúsági regény, ami annyira más, mint a mostani "young adult" divathullám, mégis valami olyat ad, amelyet ezek közül csak kevesen képesek.

Ui.: A film linkje, állítólag újraforgatják...

Kiadó: Móra, 1973 [saját példány]

Ár: 580-2490 Ft